"Akarok egy világot, ahol nincsen háború!
Egy olyan világot, hol senki sem szomorú!
Egy olyan világot, ahol számít a becsület!
Jelent valamit az, hogy szeretet!
EZ NEM AZ A VILÁG!!!"
"Szerettem valakit, aki nem szeretett!
Ha ez is van, akkor kell a fasznak szeretet"!
„Egy nap eljön érted a Halál,
Magával visz, de te maradnál.
Nem jött el az idő - mondod neki,
De ez őt már nem érdekli.”
Öngyilkosság
Sétálok Pesten,
Romokban a lelkem,
Elgondolkodva sétálok,
Közbe meg-megállok,
Gondolataim kavalkádja,
Egyre megy ki, az öngyilkosságra.
A Margithíd hídfőjénél sétálok,
S egy pillanatra megállok,
Lenézek a sodró Dunára,
Mint habzó óceánra,
Látom, hogy magam levetem,
Életem a habok közt vesztem.
Sétálok az út szélén,
Egy villamos jön felém,
Nézem, lámpája elvakít,
A gondolatom szétszakít,
Látom, magam elévetem,
Életem kerekei közt vesztem.
Fent vagyok egy ház tetején,
S állok a teteje szélén,
Lenézek a nyüzsgő tömegre,
Az összes gondot feledve,
Látom, hogy magam levetem,
Halálom a nyüzsgő tömeg közt lelem.
Egy hűvös szobában vagyok,
Egy kést ragadok,
Kezeim az asztalra teszem,
S csendesen felvágom erem,
Látom, hogy összecsuklik testem,
Életem magányosan vesztem.
Egy gyönyörű lány oldalán,
Sétálok a folyó partján,
Szavai a szívembe gázoltak,
Tettei a lelkemig hatoltak,
Szívem megáll, elszáll lelkem,
Életem szerelmem karjában vesztem.
Sétálok Pesten,
Romokban a lelkem,
Az öngyilkosságot elvetem,
Mert így nem adom életem,
Rendbe hozom, s mindent feledek,
Halált öregen, majd ágyban lelek.
Fájdalom…
Az élet nem más, min egy átok,
Érzem, hogy én is a pokolban járok.
A gyűlölet emészt fájdalmasan,
S a Halál elvisz, szépen lassan,
Miért létezek? Minek vagyok?
Minek legyek?! Inkább meghalok!
Véget vetek az életemnek most,
S végre miattam te is sírni fogsz!
S végre te is érzed, hogy a pokolban jársz!
És te vagy az Ördög, nem vagy más!
De mit tettél velem?!
Csak nézz rám!
Most eldobom életem,
Hogy neked jó legyen!
A kezemben van már a kés,
De mi az ott az arcodon!?
Talán félsz?!
Mi az? Miért állsz ott némán?
Szólalj már meg! Ne csak bámulj énrám!
Hiszen az Ördög vagy te, nem Angyal, ezt fogadd el!
S a lelkem miattad már a Halállal üzletel!
Hirtelen a földre borulok,
S te csak most látod ki vagyok,
A kést megforgatom még egyszer szívemben,
S elindulok végre a túlvilágra csendesen!
Te most a vérbe kuporodsz,
És ott vagy mellettem,
De most már késő… Nem ölelhetsz mást,
Csak meggyötört holttestem!
Valamikor alkonyatkor te is fogsz
Majd sírni,ha kijössz a temetőbe
A síromat megnézni.
A sírom mellet 2 pacsirta párosával zengi:
\"Itt nyugszik az, aki boldog akart lenni!\"
Nekem mért nem lehet senkim soha?
Miért megy el mellettem mindenki tova?
Mennék én a helyes úton, de nem tudom hova.
Lennék én szerelmes, de nem akarok bánkódni soha.
Mi történt az emberekkel körülöttem?
Egy bomba robbant fölöttem.
Szenvedést szórt a világra
Szemük előtt szomorú pára
Lebeg, s nem tudjuk miért,
Miért tud így sötét lenni az éj?
Nem tudjuk miért nem világos a hajnal,
Nem tudjuk miért nem virágzik a rózsa,
Nem tudjuk miért esik nagy pelyhekben
A hó, miközben pár lépés csak és a gyermek
Nevetve, mosolyogja be szeretetével az összes lelket.
Miért nő fel az ember, ha csak ostobább lesz?
Miért marad el a felelet?
Hogy tudjam meg hogy a jó mit hogyan tesz?
Miért késik ennyit a várva várt szeretet?
Kellesz nekem, pedig még a nevedet sem tudom!
Kellene hogy érts, szeress, légy velem bolond!
Nem tudom hogy hívnak, de ez nem fontos!
Pár régi film, a fénykép is poros,
Pereg előttem átélt életünk
Nem számított senki és semmi
Csak egymásnak kellettünk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
