Ha játszanak veled és valami bánt, ne sírj kedves, én gondolok rád, védelek mindentől, mi téged bánthat, neked többé senki és semmi sem árthat.
Ha egyedül vagy és szomorú a szíved, gondolj arra, hogy van egy híved, nézz fel az égre, fel a csillagokra, és gondolj rám csak egy rövid pillanatra.
Ha látsz az égen egy szép csillagot, mely ott fent fényesen, szépen ragyog, azt a csillagot forró szerelmem táplálja, mert te vagy az életem értelme, szemem világa.
Ne hidd hogy nekem olyan könnyü, Ne hidd hogy nekem nem fáj s nem olyan szörnyü.. Ne hidd hogy az én szivem nem vérzik legalább ugy mint a tied.. Ne hidd hogy csak fájdalmat akarok adni neked.. Ne hidd hogy én nem szeretlek és elfoglak felejteni.. Ne hidd hogy ezek után nem foglak szeretni.. Szeretlek örökké hiszen emlékszel mit igértem.. És szeretni is foglak drága szerelmem !
Én nem kérek semmit tőled, csak szeretni szeretnélek. Kérlek hagyd, hogy érted éljek,
s titkon szép szemedbe nézzek! Azt kívánom, hogy boldog légy,
s vidáman élek én. Bár titokban vágyom rád,
s nagyon fáj a távolság... De nem tudom, hogy mit tegyek,
én akkor is szeretlek!
\"Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál, Én szerettelek, de te csak kihasználtál. Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek, De akkor már késő lesz, én elfeledlek téged. A szívem már másé lesz, mert te megtagadtad, S látod, most már én nevetek rajtad!\"
Te vagy a Nap – Én a sugarad Te vagy a tűz – Én a parazsad Te vagy a kalitka – Én a madarad Te vagy a patak – Én a kishalad Ha én a rét vagyok – Te a virágok Ha én a víz – Te a csillámok Ha én az éj vagyok – Te a csillagok Ha én a fény vagyok – Csak érted villanok Te vagy a kedvesem – és én a Tied vagyok
Kerestem azt aki szeret engem,
aki talán meglátja a jót bennem.
Valahol vár, hogy vigasztaljon,
magához húz, hogy marasztaljon.
Kerestem azt aki így elfogad,
aki talán végig mellettem marad.
Elviseli minden hibámat,
felvidít ha marcangol a bánat.
Ha megtalálnám, megtartanám,
mindenkinél fontosabbnak tartanám!
Kerestem azt aki talán nincs,
pedig nekem ő lenne a legdrágább kincs!
S mindezt a sok szépet,benned megtaláltam…
Minek szenvedni, ha nevetni is lehet?
Minek sírni, ha nem szeret kit szeretsz…
Hisz ő csak egy, a sok másik közül,
egy akit könnyen elfeledni nem sikerül….
De erős vagy, és Neked menni fog,
Tudnod kell magadról, hogy kibírod!
Nevess a fájdalmon, hisz nevetni jó,
Éld az életed, légy vigyorgó kismanó!
Egy kismanó, ki a fájdalmat nem ismeri,
Megtanult nevetni, és boldogan élni!
Nem kértem hogy szeress, csak annyit, légy itt... nem kértem hogy imádj, csak annyit, néha gondolj rám. Nem kértem, hogy sose feledj, csak annyit, el ne engedj, Nem kértem ezek közül semmit, és te nem is tetted meg…
"Úgy szeretném elmondani hogy szeretlek téged,
Eszemben vagy, bárhová is nézek!
Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni,
És elmondani, nélküled nem érdemes élni!
Ha ma elmész, én is elmegyek végleg,
magamba zárva, sok-sok szép emléket.
Elég volt, a kósza, menekülõ életbõl,
az örökös, fájó egyedüllétbõl.
Döntsd el végre, hogy mit akarsz tõlem,
vedd mar észre, én is szenvedek tõle!”
"Elég hát egy pillanat, Az út, melyen a szív halad Ezerfelé szétszakad... Boldogságod halálához Elég hát egy pillanat.
Elillanó pillanat, vágy, vidámság szétszalad, Üres elme, könny marad... S észrevétlen tovatűnik, Elillan a pillanat.
Sok régi szép pillanat, Képük egyre távolabb Megfakulnak... Mi marad? Hová lesz a Sok régi szép pillanat?
Lesz fájdalmas pillanat. Úgy érzed a szív szakad. Életed tovább halad. De a fájdalmas pillanat Megmarad."
"Egyszer volt egy szív,-de eltörött. Majd jött egy férfi,s újra létrejött. Boldok órák voltak, féltve őriztelek, és most eljött a szomorú perc: nem lehetek Veled. Emlékszel a versemre?: "félek" Elolvastad,és a szemed könnyekkel lett tele. "Félek hogy megbántalak"-mondtad. "rá fogsz jönni, hogy szörnyű vagyok!"- kiáltoztad. Nem hittem el... úgy éreztem, nem lehet hogy e boldog perceknek valaha vége lesz. Aztán eljött a borus nap: megfogtad kezem, és könnyes arccal váltunk el: "szeretlek"-suttogtad....de mégis vége lett.""Elvakult szemed semmit se lát, Előtted érzelem barikád. De ha egyszer Neked a HALÁL dalol, Látsz majd mindent.. Pedig nem vagy sehol!
Az élet egy nagy angolkeringő, Melyet eltáncolsz a sírig. Életed csak attól függ, Kivel táncolod végig. "
Mikor szívünk először összedobbant, Mikor szemed rám nézve lángra lobbant, Mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem , meghalok Érted.
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, Hogy minden édes csókod, a számon felejtett S már csak akkor tenne igazán szépet Ha egyszer mindörökre nekem adna téged.
100 év sem számít, ha várnom kell rád! Túlélek mindent, ha a célban te állsz. 100 év sem számít, ha elérhetlek, Mert a halál is csodás, ha itt vagy velem.
"Volt egy szép leányka Egy szép fiut szeretett De a fiú őt megcsalta s könnyen nevetett
A kislány csak egyre várta Visszavárta kedvesét De a fiú nem jött el Másnak adta szívét
A kislány nem tudott várni a fiú nem jött el Ki kell a sinekre állni, Hogy a vonat üssön el
Közeledik a gyorsvonat A kislány még tétován áll Hátha most eljön Hátha holnap újra vár
A gyorsvonat nagyot fékez Megcsikordul a kerék S egy-kettöre kitódul A kíváncsi nép
A tömegből jön egy fiú Lesüti két szemét Rápillant a lányra S felismeri kedvesét
Az kinyitja két szemét Rápillant a fiúra Felismeri kedvesét S felidézi emlékét
Tudtam,hogy eljössz Nem hiába vártam Mostmár tudom, hogy szeretsz Mégis TE vagy az enyém
Lehanyatlik a lány feje S lehunnya két szemét Mire az orvos megérkezik A lány már nem élt
A tömegből jön egy lány Átfogja a fiú derekát S csendesen így szól hozzá: "Menjünk kedvesem tovább"
Nem megyek Én innen tovább Szolt a fiú csendesen Őt szerettem tiszta szívemből Ő volt az Én kedvesem."
"Megszáradt szememben az utolsó csepp könny Nem sírok, nem várok, jöjjön, ami jön Bezártam szerelmem, arany kalitkába Nem látja meg senki, nem vágynak utána
Kitöröltem végre az utolsó cseppet Zakatoló szívvel, néztem, ahogy elment Ment az úton csendben, és vissza se nézett Felejteni tudott, lelkem porig égett
Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem Tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen Bezárom most szívem, arany a koporsó Akit én szerettem Ővolt az utolsó."
"Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik. Hulló könnyed is szivárvánnyá válik. De ahogy az évek tovaszállnak, Úgy gyűlnek szívedben a gondok és árnyak. Rövid az élet, mégis sok a könnye, Ha te mosolyogsz, a másét is töröld le! Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások. Úgy lesz ellenséged, úgy lesz barátod. És akit párodul melléd rendel az ég, Becsüld meg erősen, s szorítsd meg kezét! És ha minden álmod valósággá válik, Ezt akkor se feledd: Légy jó mindhalálig!"
Norbihoz
Lassan, lassan a tűz is elalszik már. A szemed nem néz többé csillogva rám. E tűz égett, égett; de nem sokáig A víz elszunnyasztotta a világ holtáig. Lassan, lassan elmúlik a láng És sok csillámló hamu hull reá Még izzik egy kicsit, de már vége... S nem lessz többé szerencsétlensége Ez a lángvirág is elhull, elhervad... Nincs többé szikra, mely felfakad. Nincs már remény az aranyló esőre Elmegy - elmegy a felhő örökre.
"Egy fiú...
Egy fiú titokban rád vár Egy fiú szemében te vagy az ábránd Egy fiú most érted sír és nevet Mert boldog, hogy álmaiban veled lehet
Egy fiú most miattad szenved Egy fiú gyomra összeugrik ha rád nevet Egy fiú esze elmegy ha kell Mert szeme sarkában egy könny figyel
Egy fiú egyetlen szava igazabb a törvénynél Egy fiú lelke törékenyebb az életnél Egy fiú érted élne és halna Mert szive örökre veled maradna
Egy fiú most nem tudja most mit tegyen Egy fiú felnéz rád s lát téged a hegyen Egy fiú most érti meg mi az hogy szerelem Mert a lelke összetörten itt hever
Egy fiú most is rád gondol és vár Egy fiú imádkozik most már Egy fiú most érted mond szerelmes szavakat Mert bevallom nem adtam mást csak magamat."
"Furcsa az út kegyetlen a halál, Ha a végén nem vár rád egy barát. Imára kulcsolod kezeid s elmondod az imát,
Uram kérlek add vissza a hangját.
Oly szépen cseng s már hiányzik nagyon, S tudom, hogy nagyon egyedül vagyok . Sírni lenne kedvem és fogok is érzem, Sírni fogok hisz tudom ilyen a lényem.
Fognám a kezét s nem engedném el soha, Ha tudnám, hogy megcsókol még valaha. Égbe szállnék, s vinnél magaddal, S tova szállna bánatom rengeteg haraggal.
S végre boldogan térek a földbe, Egyetlen szerelmem ott vár rám a levegőben. S repülök hozzá bátran, S itt hagyom fájó lelkem ebben a vad világban.
S a szerelmemhez érzem egyszer hazatérek,
S elköszönök Isten véled!"
"Álmomban
Furcsa álmot láttam, Álmomban elötted álltam. Furcsa világ az álom, Azt mutatja amire vágyom. Tudja mit szeretnék, Tudja ha veled lehetnék...
Az álom oly valós, Mégis oly valótlan. De oly jó volt álmodni, Oly jó volt álmomban. Ilyen szépet még soha... Sohasem álmodtam!
Hisz valóban... Isten a legjobb szobrász, S Te vagy legszebb műalkotása. Égi angyaloknak Élethű földi mása. Álmomban veled voltam De jött a reggel, S ágyamban nélküled, Egyedül ébredtem fel.
Álmomban velem vagy , Ezt hivén... Szép szádat csókoltam... De a párnát csókoltam én. S miközben karom Ölelni vágyta testedet. Csak a párna pelyheit Ölelte helyetted..."
Álom vagy valóság?
Álom vagy valóság, hogy itt vagy velem... Hogy mindig és mindenkor fogod a kezem... Suttogsz a fülembe szerelmes szavakat Védőn fonod körém mind a két karodat... Álomodom csupán vagy ez való igaz...? Hogy te vagy számomra a vígasz. Szemed beszédes és én benne látom... Te vagy az én várt boldogságom. Valóság vagy csupán az én álmom? Hogy te vagy az én igazi párom... Vigyázol rám és törődsz velem. Úgy, ahogy azt én... talán... megérdemlem...
Valaki mondja meg mi ez, És meddig gyötörhet mindez?! Szeretett, és én is szerettem, Mégis könnyen elengedtem. Szívemben azóta is él, ha meglátom, mint aki fél, remegek és belé szeretek olyan, mintha lehozta volna a csillagos eget! Ő csak mosolyog, mélyen a szemembe néz Mintha tudnom kéne mit mond… , és kész… Egyszer csak eltűnik ,itt hagyva sok kérdést, Vajon szeret-e még vagy nem akar mást mint egy ölelést?!
Telnek a napok,telnek a hetek Ő nem érti milyen ha csak szenvedek Ő nem érti mi az sírni egy versen Könnyes szemmel menni a réten Egyfolytában mindenhol rágondolni egyedül S várni hogy egyszer az emlék már kihül Ő nem tudja mi az sírni minden éjjel Egy dalon,egy filmen az iskolában héven Ő nemtudja mi az amit én most érzek Hogy az életet adnám ha ölelhetnélek A bánat a fájdalom teliti meg szívem Mert akit szeretek nincs már mellettem!!!!!
Ma éjjel álmodj csodaszépet... Álmodd, hogy két szememmel két szemedet nézem. Elmereng a tekintetem, csak a baj, hogy a volt pasim jut az eszembe... Már őt nem szeretem, vagy csak bevallni félek?! Az emlékek a képek mind mind visszatérnek!!! Bevallani nehéz, de rájöttem én, a volt pasim többet ér mindenkinél!!! Tőled bocsánatot kérek, a te szemed könnyes, az enyém félig nevet... Bocsánat, nem tudtam én... de most már tudom, és bevallom a volt pasimat szeretem még!!!
Szépet álmodok, ha Rád gondolok, Ennél szebbet nem is álmodhatok! Rád gondolok minden éjszakán, Eszembe jutsz minden délután! Titokban sokat gondolok Rád, Lágy szellő viszi sóhajom Hozzád! Elmesélem mi fáj szívemnek! Kezdőbetűim olvasd el versemnek! |